Bella ősök

Hiteles források alapján érdemes csak következtetéseket megállapítani. Éppen ezért volt fontos számomra, hogy a régi írásos dokumentumokban vajon találkozom-e valamelyik elődünkkel. Ez már csak azért is fontos, hogy meg lehessen bizonyosodni arról, mikor telepedhettek le Csapodon. A régi iratok hitelesek, hiszen csak olyan személyek lettek feltüntetve, akik már itt éltek és itt szolgáltak akár jobbágyként, akár szabad polgárként.

A legrégebbi Bella nevű ősünk az 1639. évi urbáriumi jegyzékben szerepel. Az első oldalon leírtakból kiderül, hogy Bella András háza hol helyezkedik el: "Dél Felől való Szeren napkeletrül". Vagyis a déli-szeren kell keresni a családot, hiszen nem egyedül élt itt, hanem feleségével és gyermekeivel. Az viszont nem tudhatjuk meg egy összeírásból, hogy mikor is kerülhetett ide a Bella család.

Csapod történetét tanulmányozva megtudhatjuk, hogy lakossága mindig is kis létszámú volt. Köszönhető ez annak, hogy a jelentősebb útvonalaktól távol volt. Ez egyben a védettségét is meghatározta. A földje is silány volt, így a gabona vagy más haszonnövény termesztése nem volt gazdaságos.

1560 körül a török hódítások következtében a sármellékről elmenekült nemeseket Nádasdy Tamás befogadta birtokára. Így került Csapodra 30 család. Mivel nemesek voltak, így adófizetésre nem lettek kötelezve. Az 1584. évi Urbáriumban megjegyzik hogy pénzt ugyan nem adnak a birtokosnak, "hanem mindnyájan közönségesen az Szabadosoktul megválva Kapuban (Kapuvár!) az maguk költségén 3 Darabontot tartanak". Itt kell megjegyeznem, hogy az adót kapunként fizették. Tehát egy udvarban lévők egy egységnyit jelentettek. Ez előnyös volt az adófizetőknek, hiszen egy kapun belül több család is élt. Ez látható majd a későbbiekben a Belláknál is, hiszen ugyanazon az udvaron, vagyis kapu mögött három Bella család is lakott. Így az adó mértéke arányosan megoszlott közöttük.

Az a tény, hogy a betelepülőknek helyet biztosított a birtokos, felveti annak a gyanúját, hogy valamilyen hasonló esemény kapcsán kerülhettek ide az olaszos nevű Bellák is. Az összeírásokban nem jobbágyként s nem is zsellérként vannak feltüntetve. Persze adómentes nemesekként se. Ebből arra lehet következtetni, hogy talán szabad emberek voltak.

Mindenképpen arra a következtetésre jutottam, hogy Bella András leszármazottai vagyunk. Ez már csak azért is lehetséges, mivel ő az egyetlen legrégebben dokumentált Csapodon élő Bella nevezetű személy. Mivel ekkor még anyakönyvezés nem volt, így nem tudom pontosan levezetni a családfa későbbi ágait. Mivel András egyedüli Bellaként szerepel, így nyilvánvaló az, hogy a többi Bella is az ő leszármazottja.

Az 1639-es feljegyzés után csak 1754-ben kerül újra az összeírási listára a Bella név. Ekkor már több ilyen nevű család is él itt. Érthető ez, hiszen majdnem száz év telt el, s ezáltal a fiúk tovább viszik a családnevet. A Déli-szeren találkozunk ekkor Bella Pál és Bella István nevével. Az Északi-szeren pedig a mi águnk képviselője, Bella Ferenc él.

Ettől kezdve egyre többször találkozhatunk a Bella névvel, már csak azért is, mert a családok helyben maradnak, nem költöznek el s így a leszármazottak is Csapodon maradnak. Sokszor ugyanazon a helyen, ugyanazon az udvaron, ugyanabban a házban.

Ha már Bella Ferencnél tartunk, nézzük, hogy is alakul a névsor ezen az udvaron, ezen a portán. Tehát 1754: Ferenc, 1767: Ferenc, 1858: András, Ferenc, József és idős Ferenc, 1863: András.

A felsorolásban szereplő nevek – Ferenc és az András – magukért beszélnek. Az újszülöttek a családfő, illetve a nagyszülők, dédszülők neveit kapják, ezzel is jelezve a leszármazásukat s egyben megőrizve a családi kötődést. Fontos ez a kutatás szempontjából, hiszen ez mindig jó irányba vezet a család vonalának a megállapításában, főleg akkor, amikor nagyszámú az azonos nevű rokonság. Anyakönyvekben, de egyéb leszármazási kutatás során nagy segítség az, ha éppen a legidősebb fiú vonalát követjük, hiszen az majdnem mindig megegyezik az apáéval. A második fiú legtöbbször a nagyapa keresztnevét kapja, már csak a tisztelet jeléül is. A gyakori gyermekhalandóság miatt egyazon nevű újszülött többször is előfordul a családoknál. Általában akkor, ha éppen az apai, vagy a nagyapai nevet viselő csecsemő hal meg. Tulajdonképpen így próbálták megőrizni a családban előforduló keresztneveket

A mi esetünkben ez éppen az András és a Ferenc nevűekkel fordult elő.